Fekvése

A megyeszékhelytől, Székesfehérvártól légvonalban körülbelül 5–6 km-re található, a Sárvíz csatorna mentén. Tengerszint feletti magassága 112 m.

Története

A település történeti előzményei Pannonia bronzkori (i. e. 10. század) időszakáig vezethetők vissza, amelyek a római kor, majd a népvándorlás időszakában folytatódnak (malom-szigeti ásatásoknál feltárt épületmaradványok, stb.). Települési folytonosságot jelez a református templom körüli ásatások során feltárt középkori templommaradvány, a körülötte fekvő temetőterülettel. A település temploma már 1436-38-ból írásos említéssel regisztrálható.

A honfoglalás, államalapítás és a magyar középkor időszakában a Sárrét területe mind gazdasági, mind védelmi vonatkozásban stratégiai jelentőséggel bírt. A honfoglalás során a Sárrét területe az Árpád-ivadék vezértörzs szállásterületévé vált, s a központi vezéri terület védelmét mocsaras, vízállásos jellege következtében jól szolgáló települések jöttek létre itt (Jenő, Keszi, Ladány, Fevény, Úrhida, Ősi, Keér, Bögöd).

A települések gazdasági alapját a jó termőhelyi adottságokkal rendelkező földművelés és állattenyésztés képezte, lakosságuk fejedelmi szolgálatban levő harcos jobbágyréteget alkottak.

Sárszentmihály és térsége a történelem során – legújabb időszakunkig – mindvégig megtartotta ezen kettős térségi jellegzetességét, nevezetesen az agrárgazdasági karaktert, s e mellett a katonai/stratégiai jelentőségét.

Az első jellegzetessége alapján a térségben létrejövő nagy hűbéri-, majd a török kor elmúltával kialakuló főnemesi uradalmi birtokok, a közelmúltban pedig jövedelmező kollektív szövetkezeti és állami gazdaságok kialakulását tette lehetővé.

A második jellegzetessége: stratégiai jelentősége, amely a tatárjárás, török kori végvári harcok, Rákóczi-szabadságharc, s a második világháború frontharcai révén vált ismertté.

A falu eredeti neve: Kér, mivel 1002-től az ő nemzetségük birtokában volt. 1324-ben a székesfehérvári káptalan birtoka, majd 1436-ban a székesfehérvári prépost birtoka. Ebben az évben a település neve Zent-Mihal, melyet az 1438-ban végzett határjárás okmánya is igazol.

1438-ban Szent Mihály arkangyalnak szentelt templomot építenek, innentől kezdve egyre gyakrabban említik a falut Szentmihály néven. A törökdúlás idején a falu elpusztul, az 1550-es években a palotai vár birtokaihoz csatolják. 1650-től a Zichy család birtoka.

Mivel Szentmihály Fehérvár közelében található, a török hódoltság idejében korán az új szandzsák birtokába került, és a töröknek adót kellett fizetnie. Ezen időszakra esett a reformáció terjedése (1567) és az egyházzá való szerveződés is, az eklézsia a hagyomány szerint a török uralom idején is létezett. A reformátusok 40 Ft-ért vásárolták meg templomukat a törököktől. (A református gyülekezet tagjainak anyakönyvezése 1739-ben indult, a katolikusoknál 1818-cal kezdődően vannak anyakönyvek.)

1650-ben III. Ferdinánd gróf Zichy István és neje Baranyai Máriának és örökösének adományozta a települést, innentől fogva 1930-ig a Zichy nemzettség tulajdonában állt. Az itt született Zichy Jenő gazdálkodott a birtokon.

A XVIII. században Szentmihály környékén lévő Pentele, Úrhida és Kiskeszi települések a Farádi Vörös család tulajdonába tartoztak. Pentelét 1826-ban Sárvári és Felsővidéki gróf Széchenyi Lajos megvásárolta, 1945-ig gróf Széchenyi Viktor tulajdona volt.

1891-ben mint kisközség 1569 lakossal rendelkezett. 1898-ban a falu nevét Szentmihályról Sárszentmihályra változtatták. Feltételezések szerint a Sár előtag a Sárvíz-sárrét névből származik.

1930-tól 1945-ig báró Szterényi József tulajdonát képezte a Zichy birtok. Ezt követően felosztásra került a többi nagybirtokkal egyetemben.

Az első világháborúba 700 fő vonult be a községből, 71 fő halt hősi halált.

A második világháború áldozatai a községben: 28 fő polgári személy valamint 39 katona. Helyiek elbeszélése alapján 1944/45 telén az orosz katonák eltüzelték a református templom padjait az anyakönyvekkel együtt.

1948-ban került sor az iskolák államosítására. Az önkormányzati rendszert 1949-ben megszüntették, helyette tanácsi rendszer kezdte meg működését.

A Népfront biztosság 1950. október 11-én közgyűlésen javaslatott tett, hogy a falu nevét Mihály falvára változtassák, de erre nem került sor.

1990 októberéig Sárkeszivel közös tanácsi rendszerben működött a község, ekkor megszűnt a tanácsi rendszer és mind a kettő településen újból önkormányzati rendszer jött létre. A település térségének történeti hagyományainak áttekintése és értékelése számos jelzés-értékű útmutatással szolgálhat a településfejlődés és –fejlesztési célok és eszközök kialakítása során.

Forrás: Wikipédia